Az SDL nagyon magas absztrakciós szintet valósít meg, ezzel nagy mértékben emberi gondolkodás közelivé téve a fejlesztést. Segítségével könnyedén és hatékonyan lehet mind új kódot fejleszteni, mind pedig a már meglévőt megérteni.
Ugyanebből fakadnak hátrányai is, a nehezebb mergelhetőség, valamint a nem hatékony, nagy mennyiségű generált kód. Ezen felül a pontatlan timerek okozzák, hogy az SDL legtöbbször nem önmagában alkot egy szoftvert, hanem egy rendszer szerves részeként. A nagy hatékonyságot vagy pontosságot igénylő részek más nyelven íródnak, ám a magas szintű és összetett vezérlés leírására, karbantartására és fejlesztésére nagyszerű eszköztárat nyújt ezen UML-közeli, absztrakt nyelv, a Specification and Description Language.